Azbeszt avagy a linum vivum

A „halhatatlan szövet” kifejezést méltán nyerte el az azbeszt, hisz oly sok éven át használta ezt a nehezen, szinte nem is lebomló, de mindenképp veszélyes hulladékként végződő anyagot az emberiség, míg ki nem derült környezet- és egészségkárosító hatása.

Az ókorban is ismert anyagot az iparosodás korában gőzgépeknél, majd később a palatetők (hullámpala), síklemezek, csőidomok, tömítések, szűrők, szigetelések alapanyagává nőtte ki magát. Amíg nem volt ismert egészségkárosító hatása, sok házba került építőanyagként, tűzvédelmi okból.

A fehértől a zöldessárgáig sokféle színben található. Panelházak, lakóépületek hőszigetelésre használták addig, amíg az egészség- és környezetkárosító hatásait ki nem mutatták, így került az azbeszt a „fekete listára” azaz a veszélyes hulladékok közé. Különböző megbetegedéseket okozhat, beleértve a tüdőt, a mellhártyát és a hashártyát kitéve a veszélynek (pl.: azbesztózis). A dohányzással is összefüggésben van, 50-szer nagyobb az esélye a tüdőrák kialakulásának azbeszttel szennyezett környezetben.
Az ártalmatlanítás ellenére – mivel egy tűzálló anyagról van szó – még ma is találkozhatunk vele úton-útfélen: kazánokban, villamos kapcsoló állomásokban is. Veszélyes hulladék lévén védőcsomagolással kell ellátni az eltávolítás után, míg az ártalmatlanításra sor kerül. Az azbeszt tárolása ma sem megoldott, de lehetőség szerint ne rakjuk a kommunális hulladék közé, mivel a csapadékkal a talajba oldódhatnak a szennyező anyagok. Nagy mennyiség esetén szállíttassuk el, vagy a sittel együtt kezeljük.

Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük